Kis esti krimi

Nem elég, hogy lelkiismeretfurdalásom van amiatt, hogy az előző bejegyzésben fiúbarátaim közül sokan elestek az általam elképzelt csatában, és M.-nek még iszonyú kínok között is kellett szenvednie, a nap végére a rendőrségtől kezdve a kárfelmérőkön át helyszínelő birónőig mindenki a házunk előtt volt, és M.-et interjúvolta, mert kirabolták a kocsiját mindennel együtt ami benne volt. A kár igencsak tetemes. Jó hangulatban dumáltunk úgy fél órát nálam, és amikor kimentünk, hogy együtt bepakoljuk a kocsiban lévő holmit, csak a betört hátsóüveget és mindennek a hűlt helyét találtuk.
A rendőr úgy jó húsz percre rá jelent meg, és miután felvette az adatokat és kikérdezett minket, elbeszélgetett A.-val is. Amikor A. éppen a szegénységről, az erkölcsi fertőröl meg a gátlástalan rabló világról magyarázott neki, és felvetette, mit csinálhatnak ezek egy töksötét utcában valahol a külvárosban, ha itt ilyesmit bepróbálnak, a biztosúr elmesélte saját történetét. Leesett az állunk, mert elmondta, hogy két évet és két hónapot ült börtönben, mert munkavégzés közben olyasvalakit húzott ki egy kocsiból és ütött meg, akit nem kellett volna, és csak pár hónapja szabadult. Hát igen, a munkáján túl neki is megvannak a magántapasztalatai a gátlástalan világról és az erkölcsi fertőröl.

Eléggé sok cigit szívtunk el, úgyhogy hasogat a fejem... asszem hétvégén már nem írok, mert lesz jobb dolgom is. Legyetek rosszak!