Élet(kép) ezerrel

- Na mizujs? Hallom hazajöttél! Mi ez a szar zene?

- Jól hallottad, haza... de ki mondta? Ez meg nem szar zene, hanem a Bocelli. Inkább mérd hozzá az összes többit! Hoztam kólát.

- Köszi! Nekem mindegy, de szerintem ez a zene akkor is nyűglődés. Habár a faszi hangja elég jó. Húha, sok kérdésem lesz, ezer éve nem láttalak! Mi van T.-vel? Elment végül Pestre?

- Nem, Szegeden van, a koleszban lakik. Volt valami gebasz Pesttel, úgyhogy jövőre megint megpróbálja.

- Értem... és... őőő... R.-? Úgy hallottam megint elutazott...

- Igen, a hétvégén jött vissza. Beszéltem is vele, de még nem mesélte el, milyen volt. Igaza is van, hogy elutazott. Amíg nem találkoztam Z.-vel, én is mentem volna világnak, akárhová, csak innen el. De most komolyan... ki mondta, hogy visszajöttem?

- Senki, senki, csak említette valaki, hogy blogot írsz. Neked más dolgod sincs, hogy ennyit írkálsz? Jólvan csak hülyéskedek...

- Senki? Valaki? Na mindegy, lényegtelen...

- Jaja, röhejes volt az egész szituáció, de a lényeget megtudtam. Aztán beleolvastam, és abból sakkoztam ki, hogy hazajöttél. Érdekes, de pár betűre még nem jöttem rá. Ja! Hallom gyengusz vagy a whiskey-hez? Most mit röhögsz? Nem szégyen az!

- Ugyan hagyjál már a picsába, tudod jól, hogy mindig úgy iszom... de lépjünk már túl ezen!

- Csak vigyorogsz itt mint a fakutya! Na! Mondd már meg a betűket! Kicsoda M vagy O?

- Nem gondolod, hogy pont ez a lényege, hogy kurvára ne mondjam meg, ki-kicsoda, és ki mi alapján kapta a betűjét? Egyébként meg azt ki lehet találni, ki kicsoda... Nem nagy feszkó!

- Há’ jóvan... A helyedre került már valaki?

- Még nem, de állítólag nemsokára odaköltözik egy elsős arc, K. említette. Neki meg holnap van a szülinapja, majd felhívom... A többiek mesélik, hogy nem túl szociális mostanában, alig látják... Te még mindig az izénél dolgozol, ott azoknál, hogyhivjákmá!

- Hát én onnan megyek nyugdijba bazzeg, szerintem nagyon jó. Nem valami komoly a fizu, de amire nekem kell, pont elég. Apropó! Hoztam azt az ezer forintot, amit még első héten kölcsönadtál...

- Teljesen el is felejtettem én azt már... köszi szépen! Látod megúszhattad volna.

- Hehe... Amúgy jól vagy? Minden rendben?

- Én? Persze, hogy jól vagyok, csak lassan kezdek rájönni, miért volt P. olyan fura tavaly nyáron...

- Ezt hogy érted?

- Hát tudod, volt neki az az infarktusa... Na, miután hazajött, és egész nyáron itthon volt, akárki jött el hozzánk vendégségbe, P.-nek be sem állt a szája, csak beszélt, beszélt és beszélt... Most én is ilyen trippben vagyok, halál komolyan... Annyi a gáz, hogy hiányoznak az emberek, amúgy tényleg minden rendben. Tegnap felhívtam D.-t, hogy mi van vele.

- És? Beigazolódott a rossz érzés? Olvastam valami olyasmit asszem...

- Hát úgy tűnik semmi komoly gond nincs. Csak volt valami érdekes megérzésem.

- Mintha meghíztál volna!

- Hagyjál már, hogy tűnhet fel?! Csak egy fáken kilót! Home sweet home, házikoszt... De eldöntöttem, hogy vigyázok, nem akarok mégegyszer akkora lenni mint régen.

- Hiú vagy, ennyi. Bemegyünk este valahová?

- Ma nem, tanulnom kell, ez az extra témakör rohadt nagy, át kell vennem pontról pontra... Úgyhogy valószínű még a blogot is hanyagolni fogom. Kicsit úgy érzem, meg is feneklettem, inspirációt kell gyüjteni, meg tapasztalatokat... Különben meg megigértem M.-nek, hogy átmegyek este, megiszunk pár sört.

- Várj csak! Rájöttem vazze! M az M., nem?

- Na jó, ennyit még elárulhatok. M tényleg M.
Kérsz még kólát?