Réges régen D.-vel és Ú.-val szexről és párkapcsolati mizériákról beszélgettünk súlyosan illuminált állapotban, és miután elmondtam egy tragikomikus monológot arról, hogy “demá bizony nekem akkó a legjobb ha a nőnek is jó”, mind a ketten megtapsoltak... Kicsit olyan volt ez a momentum, mint egy fekete-fehér, kommunista propagandafilm zárójelenete a hatvanas évekből, amiben a tömeg megtapsolja a diktátort, akármilyen faszságot is mond. Erről a fura pillanatról mind a mai napig valami ilyesmi jut eszembe.
Remélem azért D. és Ú. komolyan gondolta... Talán nem vagyunk azért mindannyian akkora marhák, hogy ne imádjunk végtelen fanatizmussal egy olyan csodálatos műremeket, mint a női test, és ne próbáljunk minden adandó alkalmat kihasználni arra, hogy hódoljunk neki. Legalább a fejünket hajtsuk meg előtte! ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése