Mama told me when I was youngLynyrd Skynyrd - Simple Man
Come sit beside me, my only son
And listen closely to what I say.
And if you do this
It will help you some sunny day.
Take your time... don't live too fast,
Troubles will come and they will pass.
Go find a woman and you'll find love,
And don't forget son,
There is someone up above.
And be a simple kind of man.
Be something you love and understand.
Be a simple kind of man.
Won't you do this for me son,
If you can?
10.00
- Szia Kisfiam! Felkeltél? Mindenfelé szaladgáltam az épületben, nem volt még idő, hogy felhívjalak... Csinálod? Megy? Főztem kávét reggel, megtaláltad? Csak meg kell melegíteni, kint hagytam az asztalon.
- Persze, hogy megy A., két hete mást se csinálok. Nem megyek sohova se, most adtam oda a parasztoknak az avonjukat.
- Na!! Hogy lehet ilyet mondani? Jóvan, lényeg, hogy elvitték...
Hogyne, reggel fél nyolckor ők már szokás szerint úgy csöngettek, mintha az életük múlna rajta. Még az ablakomat is elkezdte ütögetni a nő, először azt hittem, csak a mancsával. Aztán amikor fürdőköpenyben, kócosan kizártam az ajtót, látom, hogy egy faággal próbálkozott, ami még mindig a kezében volt... Jó, hogy be nem törted az ablakot, te idióta.
- Tanulok A., majd jössz. Hozz már egy doboz cigit, légyszives...
- Ok, puszi!
És tényleg tanulok... valami csoda folytán most megy. Egyedül, vagy Franklinnel az ölemben, de tényleg úgy érzem, ezúttal ez nekem menni fog. No, azért múlva dícsérjük a napot, mert még korai lenne bármilyen jó szándékot belemagyarázni a vizsgáztatóm hozzáállásába, vagy eldönteni, készen állok –e. Azért még nem váltam hobbitanulóvá... Jézusom V., de irigyellek... neked ezt az anyagot egy nap alatt sikerülne abszolválnod.
13.50
- Nagyon büdös van itt... Te kiszellőztettél egyáltalán, vagy megint cigiztél a szobában?
- A., nem cigiztem a szobámban, megbeszéltük, nem emlékszel? Azért ahhoz még tartom magam...
- Na, hagyjuk... Annyit dolgoztam, hogy már elegem van a mai napból. Képzeld a radikálisok előterjesztették, hogy minden kávézó, pizzéria, trafik meg üzlet este nyolcig legyen nyitva. Ezek statáriumot akarnak bevezetni szerintem.
- Úgyse fogják megszavazni.
- Nem is érdekes, te ezzel ne foglalkozz, inkább hozd ki a tanulmányokat, és csináljuk.
- Megvan a vízumom? Megcsinálták?
- Nem is volt még időm fölmenni a Čedohoz, majd holnap. Hagyjuk már!
- Jólvan na, csak kérdezem!
Gyors tempóban bemegyek a szobámba, kicsit azért még mindig idegesen... MEGINT korábban jött haza, de szerencsére nem vette észre, hogy nincs a konyhában a hamutartó. Felkapom, megállok a nagyszobában, és fülelek... Fél perc múlva meghallom a megváltó parketta-csörgést a hálószobából, és magamban a Mission Impossible dallamát dudorászva, pillanatok alatt kiöntöm a hamutartó tartalmát a szemétbe, majd ninja mozdulatokkal az ebédlőasztalra helyezem azt. Tökéletesen végrehajtott akciómat megkoronázandó, rá is gyújtok.
- Tudod azért, P.-nek sem hiányzik ez a cirkusz itt minden este. Tegnap is amit lebaszarintottál, háát, tudod, nem lehet ilyeneket már minálunk. Értsd már meg, hogy vagy alkalmazkodsz, vagy tőlem mehetsz amerre látsz. Mehetsz a hajódra, csak előbb menj el katonának!
- Na jólvan azért, senki sem megy hajókra, nem volt szó ilyesmiről már régóta. A., hagyjuk már egymást békén. Megbeszéltük a dolgokat, tartsuk már ahhoz magunkat.
- Különben meg nem tanultál délelőtt, mert hivtalak még tizenegykor is, foglalt volt a telefon. Internyettteztél biztos.
- Nem is tudtam volna felmenni a netre, nem működik már tegnap délután óta. Azóta sem voltam interneten.
- Te tudod, magadnak csinálod, vagy nem csinálod...
Kikönyörgök még néhány óra ismétlési lehetőséget, és bevonulok a szobámba. Lejjeb tekerem a hűtő hangját a számítógépen, ne legyen olyan hangos, gyorsan megnézem a leveleimet, és kicserélem a háttérképemet, ami a Cannavarell nevű óceánjárót ábrázolja. Az ördög a részletekben bújik meg.
Késő.
- Mit keres az a bögre a számítógép mellett? Te itt kávéztál reggel, meg cigiztél a gép előtt!
- Csak behoztam, mert... őőő....
- Édes gyerekem, ezt így nem lehet, értsd már meg! Csinálj amit akarsz, magadnak csinálod, menj el tőlem katonának aztán mehetsz a kikötőbe!
Magamba zárkózva nézek magam elé... Lemerült az ipod, de nem fogom felkapcsolni a számítógépet, hogy feltöltsem. Szarom le, az is csak elveszi a figyelmemet, az elektronika felmordulása pedig csak idevonzzaná A.-t. Tudom a zavisna rečenicákat, meg a vrste rečit, meg úgy nagyjából mindent, ami kell szombatra, csak még ezt a kurva utolsó anyagot nem... Pánikolok, szenvedek meg nyúlok az ágyon, mondom fel azt, amit tudok, ismételgetem ami megy... és bízom az Isteni gondviselésben.
16.50
- Te ezt most szeretnéd, vagy nem? – kérdi A., mélyet szippantva bestlájtjából.
- A.... Mondtam, hogy igen. Ezerszer elmondtam, hogy igen, szeretném, vegyük át, ha így menni fog, akkor állok elébe.
- Jólvan. Látom, hogy a többi azért már megy, akkor menjünk tovább... Mit mosolyogsz te állandóan? Meghülyültél? Normális vagy?
- Semmit, semmit, csak eszembe jutott ez a hajós dolog. Nem mennék én hajóra, de tényleg. Akkor sem, ha az utcánkban kötne ki.
- Hajó nem hajó, hagyjuk már a hajókat! Neked csak ezeken a hülyeségeken jár az eszed, miért nem foglalkozol már végre valami olyasmivel, ami ér is valamit?!
- Jaj A... hagyj már békén... Lépjünk már túl, felejtsük el a hajókat, miért kell folyton ezzel baszogatni? Állandóan baszogatsz, kezdem azt hinni, hogy élvezed.
- Nem élvezi ezt senki, csak tudod, azért fájt amit mondtál szeptember végén... nem azért lettél taníttatva, hogy itthagyj minket.
- Nem akarok itthagyni senkit... Csak vannak dolgok, amik elkezdik foglalkoztatni az embert. Nekem ez a hajós dolog is ilyen volt. Engem az akkor foglalkoztatott és nem érdekel a véleményed!!
- Nem is tudnál ott mit csinálni, mihez értenél te egy hajón?
- Senki sem ért hozzá, amíg ki nem képeznek... de hagyjuk már.
- Mi van a barátokkal? Nem is jönnek, tudom én, hogy miért...
- Mi van? Mi az, hogy nem jönnek?
- ÁÁÁ, tudom én, értem én... Természetes, hogy nekik is kellemetlen ez az egész helyzet...
- Micsoda?! Te miről beszélsz?! Leszarom, hogy mit gondolsz, te egy másik században élsz!
- Az anyád úristenit! Az én vagyok... Ezért neveltelek, meg iskoláztattalak, hogy ilyeneket mondj?! Leszarod? Leszarsz engem?! Leszarhatsz, de amig itt laksz, addig az lesz, amit én mondok, azt eszed amit én főzök és ha meg nem tetszik valami, akkor elmehetsz a hajóra! Hagyj itt mindent, hagyd itt P.-t is, úgyis csak tönkreteszed ezzel az egésszel! Mindegy, kár is róla beszélni... leszarsz? Leszarod?! Szarjad is le... Mindent leszartál.
- A... jó, bocsánat, nem úgy gondoltam... Te is tudod, hogy elszoktunk egymástól.
- Hiába mondod, hogy ugyanolyanok vagyunk, én ilyenkorra már befejeztem az egyetemet. Meg nem hazudoztam... hogy tudsz hazudozni nekünk? Másoknak meg igazat mondasz? A szüleidnek hazudsz?
-... figyelj ... megigérem, hogy befejezem. Ezt már elmondtam párszor. Most viszont komolyan is gondolom.
- Lehet, hogy tényleg elszoktunk egymástól... most nyomtad el, ne cigizz már annyit, mert baj lesz!! Jézusom, köhögsz is... Jaj Istenem, mekkora baj lesz!!!
- A., azért köhögök, mert cigizek, és meg is fáztam. Azért a tüdőráktól még talán messze vagyunk.
- Ne is mondjál ilyet, te normális vagy?! Kisfiam, értsd meg, hogy én csak segíteni akarok, miért kell ez a show állandóan? Ránk mindig számíthattál! Akármikor baj volt, és kellett a segítség, ott voltunk minden pillanatban, rohantunk és csináltuk! Te is nagyon jól tudod.
- Tudom A... Tisztában vagyok vele. Nem kell ezt többször elmondanod, magam is nagyon jól tudom. Főzök egy kávét, jó?
- Lehet, aztán elkezdjük. Mit főzzek aztán? Mit ennél?
Körülbelül fél óra kell hozzá, hogy mindketten lenyugodjunk. Már régen rájöttem, milyen apró gesztusokkal és mely szavakkal lehet jobb kedvre deríteni. Nem volt célom, hogy rosszat írjak A.-ról, akárhogy is jött le ez az egész. Túlzás és erőltetettség nélkül írtam le egy tipikus napot. De kérlek higgyétek el, igyekszem. Az, hogy csatatér néha a konyhánk, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy háborúban állnánk egymással. Ezen a csatatéren olykor túl sok a füst, nem látni semmit, túl nagy a zaj, célzott támadások zajlanak, kritikus találatokat és robbanásokat lehet látni. Esetleg kémek buknak le, diplomatákat végeznek ki, vagy hajók sűlyednek el.
Attól a pillanattól viszont, hogy a béke megköttetett, és beáll a hidegháború, a további kapcsolat szép, kellemes, és gyümölcsöző mindkét szuperhatalom számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése