“Jőjjön! Bemutatom Önt a többieknek a Syntaxos csoportból! Ön mostantól velük fog együtt lenni minden nap!”
Irénke, én oda megyek, ahová Ön parancsolja.
Bevezet a kettes terembe, ahol egy ismerős-forma tanárnő, (talán a gimiből?) éppen a diákok neveit gyakorolja, és felhevülten hirdet egy, a Syntax varázslatos világát bemutató könyvet ötösszázötven dinárért. Irénke nem szarozik sokat a bemutatásommal, elintézi egy „itt egy új diák, mostantól ide fog járni ebbe a csoportba Önökkel”- szösszenettel, de azért megnyugodva veszem tudomásul, hogy nem kell verssel, síppal, dobbal vagy nádihegedűvel bemutatkoznom a többieknek.
Egy fekete, hosszú hajú lány ütögeti a kezével a mellette lévő széket, és invitál, üljek le mellé. Megismerkedünk, és nem sokkal később az is kiderül, hogy egy általános iskolás osztálytársam, mostanában meg már kedves ivócimborám barátnője volt Ő két évig, így kellemes, nosztalgikus közös témák alakulnak, és az óra után vele és barátnőjével már egy közeli kávézóban beszélgetünk nagyokat röhörészve. Meglepő nyiltsággal mesélnek nekem a pasijaikról és egészen különös vásárlási szokásaikról, amit én is igen őszinte megnyilvánulásokkal és röhejfakasztó sztorikkal díjazok. Megigérik nekem, hogy már hétfőre az összes eddigi anyagot, amit sikerült lejegyezniük azokon az előadásokon és gyakorlatokon amelyeken nem voltam jelen, a teljesség igényével adják át nekem fénymásolásra...
Esküszöm, az öt eltöltött szögedi évem alatt nem találkoztam egy feleennyire készséges vagy segítőkész csoporttárssal sem. Értékes információkkal látnak el az általuk „kavboj-egyetemnek” nevezett Internacionalni Univerzitetről és az ott dolgozó káderek igencsak szövevényes rokoni kapcsolatairól, legendás megnyilvánulásaikról, valamint megmosolyogtató nemi életükről. Megbeszéljük, hogy jövő hónapban valamikor már egy házibuliba is elmegyünk hárman isten tudja hová és kihez, és hétfőn már együtt fogunk tanulni nagy erőkkel a közelgő Syntax-kollokviumra. Tényleg nagyon aranyosak mindketten, és a kötelező telefonszámcserék után ők vásárolni, én pedig hazafelé veszem az irányt a dermesztő hidegben.
Irénke, én oda megyek, ahová Ön parancsolja.
Bevezet a kettes terembe, ahol egy ismerős-forma tanárnő, (talán a gimiből?) éppen a diákok neveit gyakorolja, és felhevülten hirdet egy, a Syntax varázslatos világát bemutató könyvet ötösszázötven dinárért. Irénke nem szarozik sokat a bemutatásommal, elintézi egy „itt egy új diák, mostantól ide fog járni ebbe a csoportba Önökkel”- szösszenettel, de azért megnyugodva veszem tudomásul, hogy nem kell verssel, síppal, dobbal vagy nádihegedűvel bemutatkoznom a többieknek.
Egy fekete, hosszú hajú lány ütögeti a kezével a mellette lévő széket, és invitál, üljek le mellé. Megismerkedünk, és nem sokkal később az is kiderül, hogy egy általános iskolás osztálytársam, mostanában meg már kedves ivócimborám barátnője volt Ő két évig, így kellemes, nosztalgikus közös témák alakulnak, és az óra után vele és barátnőjével már egy közeli kávézóban beszélgetünk nagyokat röhörészve. Meglepő nyiltsággal mesélnek nekem a pasijaikról és egészen különös vásárlási szokásaikról, amit én is igen őszinte megnyilvánulásokkal és röhejfakasztó sztorikkal díjazok. Megigérik nekem, hogy már hétfőre az összes eddigi anyagot, amit sikerült lejegyezniük azokon az előadásokon és gyakorlatokon amelyeken nem voltam jelen, a teljesség igényével adják át nekem fénymásolásra...
Esküszöm, az öt eltöltött szögedi évem alatt nem találkoztam egy feleennyire készséges vagy segítőkész csoporttárssal sem. Értékes információkkal látnak el az általuk „kavboj-egyetemnek” nevezett Internacionalni Univerzitetről és az ott dolgozó káderek igencsak szövevényes rokoni kapcsolatairól, legendás megnyilvánulásaikról, valamint megmosolyogtató nemi életükről. Megbeszéljük, hogy jövő hónapban valamikor már egy házibuliba is elmegyünk hárman isten tudja hová és kihez, és hétfőn már együtt fogunk tanulni nagy erőkkel a közelgő Syntax-kollokviumra. Tényleg nagyon aranyosak mindketten, és a kötelező telefonszámcserék után ők vásárolni, én pedig hazafelé veszem az irányt a dermesztő hidegben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése