Kedves Olvasóim (Barátaim az Úrban), ahogyan már előbb utaltam rá, kisebb szünet következik blogírásos tevékenységemben.
Húha... Végigolvasva előző bejegyzésemet, sokadszorra is úgy tűnik, mintha Woody Allen egyik anyakomplexusos filmjéből hullott volna ki ez a párbeszéd... Az érdekessége mégis az, hogy Woody Allen zsenijével ellentétben ez korántsem olyan vicces, viszont száz-százalékig reális. Ami meglepett viszont, az a pár komment, amt kaptam tőletek, és amelyekben leírjátok, hogy nálatok is hasonló a helyzet :-) (egyébként ilyen megjegyzéseket egész nyugodtan lehet a blogra is írni, nem kell fizetni érte a blogger.com-nak!)
Több, mint valószínű, hogy pár napon belül újra jelentkezni fogok, de most a legkülönbözőbb kötelezettségek és elfoglaltságok (ájjáj de komoly... :-P) miatt úgy döntöttem, tartok egy kis szünetet. Ez a kis pihenés arra is jó lesz, hogy a jövőben megjelenő postjaimban is eredeti helyzetképeket tudjak (próbáljak meg) átadni Nektek. Aztán vagy sikerül, vagy nem, mégis reménykedem benne, hogy eddig azért nem léptem át a kelleténél többször a jóizlés határát...
A mai napon még sulizok egyet, dél felé negyvenötödször is megnézem a Ponyvaregényt, majd végeláthatatlan tanulásba temetkezem, és este egy hangrobbanást imitáló zaj kiséretében kis időre eltűnök a blogoszférából.
Legyetek rosszak!
Noir
Húha... Végigolvasva előző bejegyzésemet, sokadszorra is úgy tűnik, mintha Woody Allen egyik anyakomplexusos filmjéből hullott volna ki ez a párbeszéd... Az érdekessége mégis az, hogy Woody Allen zsenijével ellentétben ez korántsem olyan vicces, viszont száz-százalékig reális. Ami meglepett viszont, az a pár komment, amt kaptam tőletek, és amelyekben leírjátok, hogy nálatok is hasonló a helyzet :-) (egyébként ilyen megjegyzéseket egész nyugodtan lehet a blogra is írni, nem kell fizetni érte a blogger.com-nak!)
Több, mint valószínű, hogy pár napon belül újra jelentkezni fogok, de most a legkülönbözőbb kötelezettségek és elfoglaltságok (ájjáj de komoly... :-P) miatt úgy döntöttem, tartok egy kis szünetet. Ez a kis pihenés arra is jó lesz, hogy a jövőben megjelenő postjaimban is eredeti helyzetképeket tudjak (próbáljak meg) átadni Nektek. Aztán vagy sikerül, vagy nem, mégis reménykedem benne, hogy eddig azért nem léptem át a kelleténél többször a jóizlés határát...
A mai napon még sulizok egyet, dél felé negyvenötödször is megnézem a Ponyvaregényt, majd végeláthatatlan tanulásba temetkezem, és este egy hangrobbanást imitáló zaj kiséretében kis időre eltűnök a blogoszférából.
Legyetek rosszak!
Noir
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése