Fair Play

Kedves Bill!

Régen találkoztunk, és ezért úgy gondoltam, írok Neked egy levelet, így, kézzel írva, hogy lásd, ahogyan Te is, én is adok a hagyományokra. Nem lakunk ugyan messze tőletek, mégsem láttalak már jó pár hónapja.
Emmát látom reggelenként, amikor a gyerekeket viszi suliba, ő mesélte, hogy minden nap túlórázol. Nem irigyellek, de kérlek tudd, hogy mélyen együtt érzek Veled. Tisztában vagyok azzal, milyen nehéz manapság megfelelő életkörülményeket biztosítani egy háromgyerekes családnak, és ezekben a nehéz időkben ez teljes embert kíván. Ezer szerencsém, hogy a főnököm öt év után megemelte a fizetésem és megengedte, hogy itthon dolgozzak, a neten küldve el a munkáim és a jelentéseim. Ezt nem kívánom tovább ragozni, mert tudom, hogy egy balféknek tartasz azért, mert nem kell korán kelnem, és van időm a hobbijaimra is. A fiúk mesélik néha szerda esténként, hogy mi mindent mondasz rólam a hátam mögött, de kérlek hidd el, nem haragszom rád, sőt igazat adok Neked. Kérlek ne értsd félre ezt a levelet, egyáltalán nem szeretnélek felelősségre vonni semmiért, és eszem ágában sincs ironizálni, inkább baráti jobbot szeretnék Feléd nyújtani.
Elképzelhető, hogy most is lehülyézel, és kinevetsz, miközben e sorokat olvasod, de tudd, én mégsem orrolok Rád! Túl rövid az élet ahhoz, hogy haragudjunk egymásra, vagy bántsuk azokat az embereket, akiket legbelül nagyon is szeretünk. Ha belegondolsz, Te is rájössz, mennyi közös élményünk volt az évek során! Felsorolni sem könnyü, elég ha csak a barbecue-sütéseket említem Louval és a haverokkal, a sörözéseket, a baráti póker partikat, vagy a bowling-meccseket a Saturnusban. (tudom jól Bill, hogy állandóan nyerni hagytál! :)
Éppen az előbb hívott fel a szerelő, hogy megcsinálták a Porsche visszapillantó-tükrét, képzeld, a múlt éjjel letörte valaki, amikor a garázsom előtt állt. Valószínű, hogy városi suhancok tették, akik éjjel valahogyan idekeveredtek a kertvárosba. Tudod milyenek a mai gyerekek, nem ismerik azt a szót, hogy tisztelet, vagy magántulajdon. Idén nyáron is, a Bahamákon összeszólalkoztam pár senkiházi fiatallal, akik mindenáron egy hamis Rolexet akartak rámsózni, hiába magyaráztam, hogy nem veszek bóvlit, van nekem sajátom.

Zárom soraimat a mielőbbi viszontlátás reményében, és remélem, sikerült azért mosolyt csalnom az arcodra ezzel a kis firkálmánnyal. Nagyon örülnék, ha újra beszélgethetnénk, és egy sör mellett nosztalgiáznánk a régi időkről, amikor Te és én közösen hajtottuk a csajokat a bulikon!

Barátod,
Jim

U.I. Ezer bocsánat a ketchup-foltok miatt, nem volt szándékos!