Memory Lane, 2005. február 17.

Ígérni...? Megigérted? Ilyesmit?

Ígéret. Megigérem! Esküszöm! Sose ígérj meg semmit. Sohase mondd senkinek, hogy tudsz valami olyasmit adni, tenni, amit nem. Mert nem igaz. Mert egy kibaszott hazudozó leszel, semmi más. Mondd ki, amit gondolsz, mondd ki amit tényleg akarsz, úgy, ahogy van, úgy, ahogyan valójában meg fog történni. Nézz annak az embernek a szemébe, aki akár csak egy kicsit is jelent, vagy jelentett valamit az életben, és tedd meg, üvölts rá, ordítsd az arcába, törd össze a szívét, rombold le a lelkét, pusztítsd el az önbecsülését, tedd tönkre egy életre, ha kell, de ne ígérj, ne fogadkozz, ne változz meg, ne magyarázz és ne hitegess, mert nem leszel több egy szemétnél, egy reménytelen, mocskos, szadista szörnynél. SOHA nem fogsz megváltozni, SOHA nem fogsz másmilyen lenni, olyan vagy, amilyennek Isten megteremtett, úgy születtél és úgy halsz meg, ahogyan az elrendeltetett.

Oktatott ki O., 2005. február 17.-ére virradó éjszaka.

Csak hogy tisztázzuk, utólag hatalmazott fel rá, hogy leírjam. Köszi, O.