Suzy Q

Idősödő taxis ismerősömmel üldögéltem kora délután a „Brazil” fantázianevű fogadóiroda előtt, és éppen a legújabb marhaságról meséltem neki, ami foglalkoztat, vagyis erről a blogról.
Mivel nincs túl sok köze a technikához, ezért a magyarázat különösképpen nehéznek bizonyult, körülbelül tizenöt percbe telt, mire az értésére adtam, mi is ez tulajdonképpen.
Arra a dologra, ami igazándiból a fejemben volt a bloggal kapcsolatban, csak később tudtam rátérni, magyarán a heves hangulatváltozásokra, amik a postjaimat jellemzik. Lehúztam saját magam, mondván nem tudom eldönteni, naplót, vicces akármiket, vagy mély, lelki traumákról szóló zagyvaságokat gépeljek-e be éjszakánként. Éles kritikákat fogalmaztam meg neki az irományaimról, az eseménykről, amiket megosztok másokkal, és amikor éppen azt ecseteltem, hogy bajban vagyok, mert nemsokára ahhoz a részhez érek, amikoris ismerősök viselkedését, tetteit és hozzám való viszonyát fogom fejtegetni találó bejegyzés-címek hozzáadásával, tudatosodhatott benne, miről is pofázok, mert leállított.

- Azt azé’ nem kéne. – intett le, és egy tőle nagyon is megszokott, jellegzetes mozdulattal egy jófajta Drina márkájú cigarettát tolt az arcába.

- De miért? Nem mondanék én semmi rosszat, csak úgy nagyjából leírnám, ki milyen. Ez ilyen, az olyan, neki ez a hülyesége, neki amaz, ő ezért fasza gyerek, az azért rendes, meg ilyenek.

- Idehalgass. Vót nekem egy nagylányom régen, a Suzi. A Suzival együtt vótunk pár hónapig, én ementem katonának, ő meg utána valami kocsmába dógozott, befejezte a gépírónőit és fővették a póstára tisztvisellőnek. Mikó má visszajöttem, meséték, hogy főmondtak neki, mer elkezte gépegetni az irodába az írógépen, hogy ki kive mit csinát, ki kinek a babája meg hogy ki kive csalja a feleségit vagy a férjit. Kiderűt tán,hogy a főnöknek is vót valami szeretője, és azt is legépete, mintha valami főkönyvet vezetett vóna, de ő azt csak magának csináta, ez vót a szórakozása. Ez asziszem 68’-ba vót itt szabadkán. Lényeg,hogy a főnök tán bement egycé hozzá, és megtanáta a papírokat, és má nemtom mire hivatkozott, de odatta a munkakönyvet. Meséte utána az iskolatársam,hogy a Suzi álítólag aszonta, hogy a főnök össze akarta szűrni vele a levet, ő meg nem akarta, és ezé dobták ki. Na nekem mindegy, de egy barátod se lesz, ha leírod, ki kive mikó.

-Nem írok én le ilyesmit, csak jellemzőket, tulajdonságokat, és ügyelek majd arra, nehogy megsértsek valakit.

-Na nekem mindegy, te tudod. Ménem csinász valami hasznossat? Most nem is mész vissza szegedre?

- Nem, már nem. Vízumom sincs, az is lejárt. Maradok tisztelettel, Mirko bá’.

- Jó lesz itt neked. Itt van mingyá’ átal az egyetem, itthun vagy, én is itt kávézok minden reggel, jólesz.