2007. november 12., hétfő

hogy lehetsz ilyen?!

Rosszmájúnak és cinikusnak lenni szórakoztató. Cseppet sem szép, vagy nemes cselekedet, mégis van benne valami olyan szintű fun, ami miatt megéri, hogy egyesekben negatív kép alakuljon ki rólad, vagy a bátrabbak elküldjenek a picsába. Ha ez utóbbi eset áll fenn, az talán a legszórakoztatóbb, mert így módod van azt is kritizálni és kiröhögni, ahogyan ezek a szerencsétlenek komolyan veszik, és megpróbálnak leszámolni veled. Már ezért megéri. Ti, akik ismertek, és azok is, akik csak úgy nagyjából tudják, ki vagyok, esetleg hallottak már panaszkodni és kritizálni, jól tudjátok, mekkora seggfej is tudok lenni alkalmasint. But it’s fun, and it is simple as that.

Ha jól akarod érezni magad, legyél cinikus, de tudd, hol a határ, és még véletlenül se vidd túlzásba. Jómagam hajlamos vagyok átesni a ló túloldalára, de egy kellőképpen intelligens embernek mindig tudnia kell, meddig mehet el mások szúrkálásában és cseszegetésben.
Az, hogy ugratod felebarátaid, vagy a hátuk mögött kiröhögöd, horribile dictu baszogatod őket, még egyáltalán nem kell, hogy azt jelentse, útálod azt a valakit, vagy rosszat akarsz neki.

Hazudunk saját magunknak, vagy másokat ámítunk azzal, ha azt állítjuk, MI mások vagyunk, és nem lennénk képesek rosszat mondani senkiről sem a háta mögött. Ezt legfeljebb Teréz anyának vagy Gandhinak hinném el, de csakis azért, mert nem tudnám elképzelni, ahogy ezek ketten szóban néger kisgyerekeket vagy szeparatistákat basztatnak.

Valljuk be, mindnyájan gyarló, pofátlan, törtető és önző szemétládák vagyunk a szivünk mélyén.

Akkor változik az egész valami utolérhetetlenül szórakoztató, és rekeszizom-szaggató elfoglaltsággá, ha találunk megfelelő partnert egy-egy ilyen gonoszsághoz. Mert lehet, hogy nem szép az, ha például régen látott barátommal, C.-vel ninjákon, a Mikuláson, a Nagy Fogyás c. műsoron, vagy stretch-felsők súlyosan előnytelen viseletén nevetünk, de mégis jól esik, és segít levezetni a feszültséget. Ettől (talán) nem kerülünk pokolra, de ha mégis, legfeljebb kiröhögjük az ördög villás farkát, vörös seggét, vagy lángoló tág orrlyukait.

Ha pedig most azt hiszitek, hülyeségeket beszélek, mert én magam mindig megsértődöm, ha egy vicc engem vesz célba, bizony tévedtek. Ez nem így van, maximum work-mode-ra kapcsol az agyam, mert dolgozik valamilyen eredeti, partneremhez méltó replikán. Viccet vicc nélkül nem szoktam hagyni, de egy goromba, unintelligens beszólásra a választ már lehet, hogy a ló túloldaláról dobom majd vissza. Remélem azért ennyire galádnak sosem kell lennem... Példa még nem volt rá.

So push it to the limit, and be the meanest motherfucker you always wanted to be!

Nincsenek megjegyzések: