Start menű meg a fuckin’ Microsoft Word.
Jóvan’ O., majd délután felhívlak!
Sejtelmes ez a mai nap is... Akárhányszor találkozom Gizivel az utcán, mindig kapok tőle valami papírfecnit, ami valami éppen aktuális tantárggyal kapcsolatos, és meg kéne tanulni majd a következő utáni vagy azutáni előadásra. Régen mindig azért szidtam az SZTE-t, mert olyan mint a Survivor tévé show, tehát minden rajtad múlik, vagy legalábbis egy nagyon aprócska kollektíván, akik a túlélésért harcolnak mindennap és igyekeznek megtudni minden szükséges információt ahhoz, hogy a vizsgaidőszakban, de legfőképpen az íratkozásnál ne lepődjenek meg, basszák le őket vagy váljanak hirtelen évismétlővé. Tuti, hogy direkt ködösítenek, vagy azért, mert az „annak idején nekünk se mondta meg senki, tessék mindennap bejönni a to-ra, sorba állni és kérdezősködni!!” filozófiát vallja mindegyik szuperegóval megáldott káderük. Ebben a suliban viszont meglapően nagy az összetartás, és az olyan aranyat érő embereknek köszönhetően, mint Gizi, mindennel állandóan up to date-ek vagyunk.
Nos ez megint egy olyan post, amit jelen pillanatban fogalmam sincs, hogyan teszek majd közzé, mert úgy tűnik az eddig is fantasztikusan működő modemem ma reggel végleg azt mondta, hogy csütörtök. Az ádéesel is el volt átkozva nálam, de a jövőben talán újra be lesz vezetve... Működött valameddig, de aztán az is szemenköpött valamiért, de hogy miért, abba ne menjünk bele, hosszú lenne elmagyarázni a technikai problémákat, melyekkel szembesültünk. Ezeket azóta hálisten megoldottuk. Ennek ellenére P. már nem is akarja igazán, a legújabb duma (vagy talán a legrégebbi?) az, hogy drága lesz, kurvára drága. Igaza van, úgyhogy nem is erőltetem, csak célozgatok rá és viccelődöm vele a lassú rávezetés sikerében bízva. (Hiába, elolvastam az ősszel Sun Tzu Art of War-ját:D)
Mekkora marhaság ez a társalgóba hátulbemenős rendelet a koleszban! No persze amikor a többiek meséltek róla szombaton, sokat nekem sem kellett filózni rajta, ki is találta ki veterán kollégistáink közül... Persze nem érdemes belemenni emberek észveszejtő hülyeségeibe, rajta kívül is vannak még ott sokan, akikre ráférne egy-két seggrepacsi Mátyás király rózsát nyitó ostornyelével.
Hétvégi szegedi nosztalgiázásomról akkor számolok majd be, ha esetleg megjavul a netem valamikor... Viszont most ez is akkora hülyeség, miért írtam ezt le egyáltalán, ha fel se tudom tenni? Tiszta hülye vagyok, meg már eléggé álmos is, úgyhogy iszom egy kávét. Mivel Z. nincs itt, hogy főzzön egy finomat, ezért magamnak kell megcsinálni a sokkal rosszabbat.
Ez a baj.
Jóvan’ O., majd délután felhívlak!
Sejtelmes ez a mai nap is... Akárhányszor találkozom Gizivel az utcán, mindig kapok tőle valami papírfecnit, ami valami éppen aktuális tantárggyal kapcsolatos, és meg kéne tanulni majd a következő utáni vagy azutáni előadásra. Régen mindig azért szidtam az SZTE-t, mert olyan mint a Survivor tévé show, tehát minden rajtad múlik, vagy legalábbis egy nagyon aprócska kollektíván, akik a túlélésért harcolnak mindennap és igyekeznek megtudni minden szükséges információt ahhoz, hogy a vizsgaidőszakban, de legfőképpen az íratkozásnál ne lepődjenek meg, basszák le őket vagy váljanak hirtelen évismétlővé. Tuti, hogy direkt ködösítenek, vagy azért, mert az „annak idején nekünk se mondta meg senki, tessék mindennap bejönni a to-ra, sorba állni és kérdezősködni!!” filozófiát vallja mindegyik szuperegóval megáldott káderük. Ebben a suliban viszont meglapően nagy az összetartás, és az olyan aranyat érő embereknek köszönhetően, mint Gizi, mindennel állandóan up to date-ek vagyunk.
Nos ez megint egy olyan post, amit jelen pillanatban fogalmam sincs, hogyan teszek majd közzé, mert úgy tűnik az eddig is fantasztikusan működő modemem ma reggel végleg azt mondta, hogy csütörtök. Az ádéesel is el volt átkozva nálam, de a jövőben talán újra be lesz vezetve... Működött valameddig, de aztán az is szemenköpött valamiért, de hogy miért, abba ne menjünk bele, hosszú lenne elmagyarázni a technikai problémákat, melyekkel szembesültünk. Ezeket azóta hálisten megoldottuk. Ennek ellenére P. már nem is akarja igazán, a legújabb duma (vagy talán a legrégebbi?) az, hogy drága lesz, kurvára drága. Igaza van, úgyhogy nem is erőltetem, csak célozgatok rá és viccelődöm vele a lassú rávezetés sikerében bízva. (Hiába, elolvastam az ősszel Sun Tzu Art of War-ját:D)
Mekkora marhaság ez a társalgóba hátulbemenős rendelet a koleszban! No persze amikor a többiek meséltek róla szombaton, sokat nekem sem kellett filózni rajta, ki is találta ki veterán kollégistáink közül... Persze nem érdemes belemenni emberek észveszejtő hülyeségeibe, rajta kívül is vannak még ott sokan, akikre ráférne egy-két seggrepacsi Mátyás király rózsát nyitó ostornyelével.
Hétvégi szegedi nosztalgiázásomról akkor számolok majd be, ha esetleg megjavul a netem valamikor... Viszont most ez is akkora hülyeség, miért írtam ezt le egyáltalán, ha fel se tudom tenni? Tiszta hülye vagyok, meg már eléggé álmos is, úgyhogy iszom egy kávét. Mivel Z. nincs itt, hogy főzzön egy finomat, ezért magamnak kell megcsinálni a sokkal rosszabbat.
Ez a baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése