Reggel, miután felkeltem, hosszas évődés után úgy döntöttem, mégis elmegyek a Syntax kollokviumra annak ellenére, hogy tudásom nullával volt egyenlő. A két nappal ezelőtt kapott tananyagot tegnap este átolvastam, és éjfél körül úgy döntöttem, nem akarom égetni magam azzal, hogy ott verejtékezem a teszt pépör felett új papírrepülő-designokon törve a fejem, inkább kihasználom az időt szekrénysoraim kiganézására.
Aztán mégis ott voltam, és legnagyobb meglepetésemre a kérdések igen barátiak, már-már az angol általánosműveltséges kategóriába estek. Ez természetesen még korántsem jelenti azt, hogy jó jegyet kapnék rá, csak szerintem egy szegedi syntax zh ehhez képest olyan lehet, mint egy pótfelvételi a Mensába.
Délután meg ellógtuk a módszertant a csajokkal, és helyette a Negyedikgimiben kávézgattunk egy jót.
Úgy feltöltődtem Szegeden, hogy csak na... Régen éreztem ilyen jól magam, és még a tizenötösbe is benéztem. Talán még túlzás a nosztalgia szót használnom a koleszra, korai is, meg nem is trendáj. (Egyik haverom szerint a nosztalgia ma már különben is idejétmúlt dolog, szóval lépjünk túl rajta bátran!:)
A karivari megint full of color, de ha közelebbről megnézed csak 256 szín van, és azok sem túl szépek...
A kínai vackok, a fából készült tekerő-bizbaszok, az ál-Hugo Boss parfümök, a hableányos szökőkutak és a “Hol a Söröm Bazmeg” feliratú pólók szerintem nem ideális ajándékok karácsonyra, úgyhogy túl sokat nem foglalkoztunk velük, de a hepphaj utolsó két standján Z.-vel vettünk néhány régesrégi (már-már nosztalgia) Coca-Cola reklámos hűtőmágnest.
A Tescóban csak egy dolog foglalkoztatott. Szerintetek miről szól Erika Szí és Robby Dí Hé Miszter Hóember című opusa? Töprengtem rajta nagyokat miközben hallgattuk, és a végén rájöttem: Robi, valami bizarr fétisnek hódolva megdugta Erát a karácsonyfa alatt, kint hullott a hó, és útnak indult a kisember miközben a szeretet ünnepelt... Kis hamis ez a két szupersztár, annak idején biztosan sokat hallgaták a Ring My Bell-t, a Stairway To Heaven-t vagy a Lucy In The Sky-t.
Csak ezekben a rejtett üzenetek legalább rejtettek voltak :)
Aztán mégis ott voltam, és legnagyobb meglepetésemre a kérdések igen barátiak, már-már az angol általánosműveltséges kategóriába estek. Ez természetesen még korántsem jelenti azt, hogy jó jegyet kapnék rá, csak szerintem egy szegedi syntax zh ehhez képest olyan lehet, mint egy pótfelvételi a Mensába.
Délután meg ellógtuk a módszertant a csajokkal, és helyette a Negyedikgimiben kávézgattunk egy jót.
Úgy feltöltődtem Szegeden, hogy csak na... Régen éreztem ilyen jól magam, és még a tizenötösbe is benéztem. Talán még túlzás a nosztalgia szót használnom a koleszra, korai is, meg nem is trendáj. (Egyik haverom szerint a nosztalgia ma már különben is idejétmúlt dolog, szóval lépjünk túl rajta bátran!:)
A karivari megint full of color, de ha közelebbről megnézed csak 256 szín van, és azok sem túl szépek...
A kínai vackok, a fából készült tekerő-bizbaszok, az ál-Hugo Boss parfümök, a hableányos szökőkutak és a “Hol a Söröm Bazmeg” feliratú pólók szerintem nem ideális ajándékok karácsonyra, úgyhogy túl sokat nem foglalkoztunk velük, de a hepphaj utolsó két standján Z.-vel vettünk néhány régesrégi (már-már nosztalgia) Coca-Cola reklámos hűtőmágnest.
A Tescóban csak egy dolog foglalkoztatott. Szerintetek miről szól Erika Szí és Robby Dí Hé Miszter Hóember című opusa? Töprengtem rajta nagyokat miközben hallgattuk, és a végén rájöttem: Robi, valami bizarr fétisnek hódolva megdugta Erát a karácsonyfa alatt, kint hullott a hó, és útnak indult a kisember miközben a szeretet ünnepelt... Kis hamis ez a két szupersztár, annak idején biztosan sokat hallgaták a Ring My Bell-t, a Stairway To Heaven-t vagy a Lucy In The Sky-t.
Csak ezekben a rejtett üzenetek legalább rejtettek voltak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése