2007. december 4., kedd

mogyi? nem nem, fogyi!

Ma este Anitának kellett elhagynia a Nagy Fogyás házat.

Kialudt a fény a neve mögött, könnyek között búcsúzott el fogyitársaitól, akiket valószínűleg soha többé az életben nem fog majd látni, megcsókolta Sóbertnét, és mindenkinek külön elmondta, mennyire büszke a többiekre, hogy kiszavazták. A műsor végén egy elcsöppenős zeneszámmal megvert ultra-szentimentális videóbejátszással emlékeztünk meg mi, nézők, Anita heroikus harcáról, csodálatos egyéniségéről és a nagyobb hatás kedvéért lassítva lejátszott pajkos, szívmelengető mosolyáról.
A videóban láthattunk még (szigorúan lassított felvételben) vidám párnacsatát Milánnal, közös sírást Edinával és Istvánnal, nevetést Gáborral (később valószínűleg sírásba torkollt), bokszolást Norbival (Norbi sírt), Edina vígasztalását, szülők könnyeit és mackóban-joggingolást a homokban.
A dráma, a szenvedés, a feszültség és az izzadságszag is átjött a tévéből, és férfiasan bevallom, nekem is elcsuklott a hangom röhögés közben.

És guess what: jövő héten megint valami olyan dolog fog történni, „amire senki sem számít”, és ami „végérvényesen megváltoztatja majd a játékot és a csapattársak életét.”
Hiába, a fogyókúra már csak ilyen.

Nincsenek megjegyzések: