A post cime azokra a karácsony táján oly népszerű amerikai tucatfilmekre utal természetesen, amelyek végén kötelezően, állandó jelleggel elhangzik ez a mondat. :)
Mielőtt elkezdeném szokásos panaszáradatomat és ál-világmegváltó eszmefuttatásaimat, engedjétek meg, hogy mindannyiotoknak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánjak.
Megy ma is valami olyasmi, hogy éjféli mise után ivászat itt vagy ott, én mégsem megyek, mert eleget járkáltam, ittam és szórakoztam a napokban, és mert szerény és patetikus véleményem szerint legalább ez a huszonnegyedike legyen/lehetne sörmentes, családi ünnep. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy rosszul érezném magam egy kocsmában italozgatva és faszságokról csacsogva olyan emberekkel, akikkel az év bármely más napján szivesen bulizom és beszélgetek akármiről. Azoknak viszont, akik kint vannak valahol, és jól érzik magukat, derűs estét kívánok aignerszilárdosan.
A Z.-től kapott Casino Royale extráit átnézve piros-zöld ünnepi pulimban coca-cola télapós pohárból coca-cola télapós coca-colát szürcsölgetve élvezem a karácsony varázsát, de lassacskán nyugovóra térek, és átadom magam a remélhetőleg rénszarvasos-száncsengős-aranyos álomvilágnak, ami után most leginkább vágyódom… (nagyon remélem, hogy azért ezen a szentségesen szent éjjelen nem fogok valami undorító, szexölős álmot látni híres szupermodellnők főszereplésével Rudolf piros orra helyett – fujj! :P)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése