Nincs szebb pillanat annál, mint amikor csókkal keltenek reggel, vagy az arcod végigsimítva suttogják a füledbe, hogy „Szeretlek”. Csak legyen őszinte. Ha nem hiteles, meg sem szabad próbálni kimondani.
Sikerült meggyűlölnöm ezt a szót ebben az évben, most mégis újra érzem az ízét, illatát, jelentésének súlyát, és mindazt a szeretetet és törődést, ami benne foglaltatik ebben az ártatlannak tűnő, elbagatelizált, apró szóbeli szerződésben. Nem telt el olyan sok idő azóta, hogy valaki őszintén a fülembe suttogta. Azután, hogy darabokra hullott minden, az ürességet csak pár kedves pillanat töltötte be, mint amilyen L. kávéja volt, amit búcsúajándékként kaptam tőle, mielőtt korán reggel hazament. Viszont már jó ideje újra érzek valamit, ami őszinte, tiszta, érdektől mentes, mégis őrült, szexi és bódító. Megint addikt vagyok, és sose legyen vége.
És ezért még olyanná sem kellett vállnom, amilyen sohasem voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése