Tudálékos

Csak nevetni tudok az önjelölt prófétákon. Nem is nevetni, inkább torkomszakadtából röhögni. Hogyan lesz valakiből ilyen megátalkodott, gátlástalan és saját magát a lehető legtöbb helyen hirdető, zsenijét lépten nyomon hangoztató nábob? Miért érzik azt egyesek, hogy szeretethiányos, szánalmas életüket a sajátmaguk által létrehozott plasztikuniverzum és giccsparádé tenné igazán eredetivé?
Mea culpa. Ha ez csak ennyiből állna, akkor ebben semmilyen hibát sem lenne jogom keresni, továbbá magamat türtőztetve megpróbálnám rezzenéstelen arccal és gúnyos megjegyzések nélkül figyelni lételemük és pásszióik gyakorta idejétmúlt, hivalkodó, utánzó vagy egyszerűen parasztosan debil mivoltát.
Sajnos azonban a legtöbb esetben nem ússzuk meg a dolgokat egy csendes magánvéleménnyel, hanem kénytelenek vagyunk végignézni, és masszív adagokban az arcunkba tolva tűrni azt, ahogy valaki ránkerőlteti önelégültségét és egetverő marhaságait akár a tv-ben, egy társaságban, esetleg egy internetes közösségi oldal jobb sorsra érdemes üzenőfalán.

Nos, Kedves Barátaim, ha egyetértetek velem, akkor azoknak, akiknek minduntalan beleütközünk világmegváltó eszmefuttatásaiba, sőt egy-egy szeánszuk után (amit számukra legtöbbször felfokozott szexuális izgalom kisér saját maguk iránt) tőlünk nem-titkoltan elvárva tapsolni és dicsőíteni is kellene őket, azthiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy geddáfákinlájf, és csakis ezután szüljetek sünt farfekvéssel.