Lehetséges, hogy ez volt az a bizonyos katarzis... nehéz volt tapsolni is utána, az államat meg keresgélni kellett a székek között. Csak ajánlani tudom mindenkinek, poénokat meg nem lövök le. Éljétek át!
Nem tudom mi történhetett velem... alvás helyett fél órán keresztül egy dícsérőszöveget fogalmazgattam arra az esetre, ha újra egy asztalnál ülnék az egyik főszereplőnővel. Valószínűleg hallott már ilyen dumákat kismilliószor, ezért a sajátomat megpróbáltam némiképp eredetibben megfogalmazni... ezért tartott annyi ideig... Persze, ha véletlenül lehetőségem lesz rá, úgyis a legbalfékebb módon adom majd elő :)
Nos, Noir további thoughtjai ezügyben szóra sem érdemesek, legyen elég annyi, hogy nézzétek meg, mert nagyon jó. Ez a színház.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése