2008. február 7., csütörtök

Szerelem és Gasztronómia

A szakításunk utáni érzelmi párnacsata, amit Z.-vel folytatunk, egyszer egymás símogatásába, máskor dühvel és szenvedéllyel teli vagdalózásba torkollik. Tollból pedig most annyi van, hogy négy napja prüszkölünk mindketten, mert sajnos túl nagyot sikerült csapnom a hétvégén.
Úgy szép az élet, hogyha zajlik, mondták az okosok annak idején, és mondanák most is, ha le nem ikszelném őket az msn-en. Szerintem már így is nagyobb tudós mindenki rajtunk kívül, akinek csak egy hangyafingnyi fogalma is van arról, miért és hogyan lett vége. A magam részéről, az utóbbi pár nap és a [wwtd?] fedőnevű agyszüleményemnek köszönhetően letettem a párnát, és helyette kenyérrel, vagy virágcsokrokkal fogok dobálózni ezentúl. Remélem azért, hogy Halacska nem haragszik rám annyira, amennyire gondolom.*

V.-nek elege van, saját véleménye szerint ő sem lesz már Mr. Nice Guy ezentúl, de ezzel a megállapításával amit már sokadszor hallok tőle, most sem értek egyet.
De, legyél. Ms. Nice Girl értékelni fogja, a többire meg, aki egyet mond és mást csinál, egyszerűen ragaszd rá, hogy "Non-Nice-termék, Egy órán belül fogyasztandó"
Apropó, V! Megbeszéltük, hogy nyáron elmegyünk a Jail nevű pizzériába, és bepróbáljuk az "Életfogytiglan" fantázianevű pizzát, amit ha egyedül eszel meg asszem egy óra alatt, akkor ingyen van. Ha gyenge vagy, akkor kilencszáz basszamát kell kiköhögni érte. Burek-tészta vastagságú, 50-60 centi átmérőjű áldásról van szó, amit meg fogok enni akkor is, ha utána egyenes út vezet az egyik zentai nyárfa tövébe rókástul.
Meg tudom csinálni. Hiszek magamban. Húshegyen nevelkedtem.

Azthiszem anonim étteremkritikus IS szeretnék lenni... Elmennék ide-oda, ennék, innék, megnézném a wc-t és kritikákat írnék, ide a blogra. Támogatók kellenek hozzá csupán, úgyhogy támogassatok.
De nem? Ménem? Tökjó lenne.

Nincsenek megjegyzések: