kvázi szubjektív

Nekem tetszett a tegnap esti darab... Lehetséges, hogy velem van a baj.
Most mondjam, hogy ez lehetett volna úgy, amaz lehetett volna emígy? Ezt ezek elcseszték, amazok amazt annyira nem cseszték el, mint amennyire elcseszhették volna?
Sajnálom, nekem bejött.
Persze, hogy nem volt tökéletes, és nem kerül az "Unforgettable Jewel" kategóriába, de továbbra sem gondolom, hogy egyhamar művészettörténetet fogunk teremteni. Egyszer majd talán. Nagyon bízom benne. Szerencsére sok olyan jó ember van körülöttem, aki rajta van az ügyön, és tulajdonképpen igen élesen kivehető az a bizonyos pozitív tendencia.
Addig pedig, ami nem rossz, az ne legyen csak azért is rossz, továbbá CSAK azért rossz, mert nem a legeslegjobb.
Sorry for my incompetence.
For Your Daily Theater Review Check Out The Corresponding Websites, Forums And Magazines!

Ma pedig nem vágyom másra, mint néhány ősrégi gitárszólóra, egy-két doboz cigarettára, este pedig előreláthatólag másfél liter barna sörre a cimborákkal.
Trubáj diszkrét bája... Reggelre megint fájni fog a fülem, de bevállalom, mert a szetiszfeksön úgy is gerentííd.
Csókalam!

Café Intermezzo Take Twelve

"Az akarok lenni, aki akkor voltam, amikor az akartam lenni, ami most vagyok"
- Rapülők
(...többek között...)

Tudálékos

Csak nevetni tudok az önjelölt prófétákon. Nem is nevetni, inkább torkomszakadtából röhögni. Hogyan lesz valakiből ilyen megátalkodott, gátlástalan és saját magát a lehető legtöbb helyen hirdető, zsenijét lépten nyomon hangoztató nábob? Miért érzik azt egyesek, hogy szeretethiányos, szánalmas életüket a sajátmaguk által létrehozott plasztikuniverzum és giccsparádé tenné igazán eredetivé?
Mea culpa. Ha ez csak ennyiből állna, akkor ebben semmilyen hibát sem lenne jogom keresni, továbbá magamat türtőztetve megpróbálnám rezzenéstelen arccal és gúnyos megjegyzések nélkül figyelni lételemük és pásszióik gyakorta idejétmúlt, hivalkodó, utánzó vagy egyszerűen parasztosan debil mivoltát.
Sajnos azonban a legtöbb esetben nem ússzuk meg a dolgokat egy csendes magánvéleménnyel, hanem kénytelenek vagyunk végignézni, és masszív adagokban az arcunkba tolva tűrni azt, ahogy valaki ránkerőlteti önelégültségét és egetverő marhaságait akár a tv-ben, egy társaságban, esetleg egy internetes közösségi oldal jobb sorsra érdemes üzenőfalán.

Nos, Kedves Barátaim, ha egyetértetek velem, akkor azoknak, akiknek minduntalan beleütközünk világmegváltó eszmefuttatásaiba, sőt egy-egy szeánszuk után (amit számukra legtöbbször felfokozott szexuális izgalom kisér saját maguk iránt) tőlünk nem-titkoltan elvárva tapsolni és dicsőíteni is kellene őket, azthiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy geddáfákinlájf, és csakis ezután szüljetek sünt farfekvéssel.

Szerelem és Gasztronómia

A szakításunk utáni érzelmi párnacsata, amit Z.-vel folytatunk, egyszer egymás símogatásába, máskor dühvel és szenvedéllyel teli vagdalózásba torkollik. Tollból pedig most annyi van, hogy négy napja prüszkölünk mindketten, mert sajnos túl nagyot sikerült csapnom a hétvégén.
Úgy szép az élet, hogyha zajlik, mondták az okosok annak idején, és mondanák most is, ha le nem ikszelném őket az msn-en. Szerintem már így is nagyobb tudós mindenki rajtunk kívül, akinek csak egy hangyafingnyi fogalma is van arról, miért és hogyan lett vége. A magam részéről, az utóbbi pár nap és a [wwtd?] fedőnevű agyszüleményemnek köszönhetően letettem a párnát, és helyette kenyérrel, vagy virágcsokrokkal fogok dobálózni ezentúl. Remélem azért, hogy Halacska nem haragszik rám annyira, amennyire gondolom.*

V.-nek elege van, saját véleménye szerint ő sem lesz már Mr. Nice Guy ezentúl, de ezzel a megállapításával amit már sokadszor hallok tőle, most sem értek egyet.
De, legyél. Ms. Nice Girl értékelni fogja, a többire meg, aki egyet mond és mást csinál, egyszerűen ragaszd rá, hogy "Non-Nice-termék, Egy órán belül fogyasztandó"
Apropó, V! Megbeszéltük, hogy nyáron elmegyünk a Jail nevű pizzériába, és bepróbáljuk az "Életfogytiglan" fantázianevű pizzát, amit ha egyedül eszel meg asszem egy óra alatt, akkor ingyen van. Ha gyenge vagy, akkor kilencszáz basszamát kell kiköhögni érte. Burek-tészta vastagságú, 50-60 centi átmérőjű áldásról van szó, amit meg fogok enni akkor is, ha utána egyenes út vezet az egyik zentai nyárfa tövébe rókástul.
Meg tudom csinálni. Hiszek magamban. Húshegyen nevelkedtem.

Azthiszem anonim étteremkritikus IS szeretnék lenni... Elmennék ide-oda, ennék, innék, megnézném a wc-t és kritikákat írnék, ide a blogra. Támogatók kellenek hozzá csupán, úgyhogy támogassatok.
De nem? Ménem? Tökjó lenne.

Family Gems #4

"Az a csaj meg beházasodott azokhoz?! Látjátok, ha egy ilyen nyúl fel a levegőbe, jóhogy a tehén tőgyét fogja meg!
Csak én vagyok akkora marha, hogy én meg a bika faszát kapom el!"

Café Intermezzo Take Eleven

WwTd?

Hmm... Well, it is done.

noir's thoughts

Pontosan ma délben történt meg. Ahogyan az utóbbi napokban, ma is rakosgattam a puzzle-okat magamban, hangosan gondolkodva és elemezgetve mindent és mindenkit, amikor hirtelen rájöttem, mert végül az utolsó részlet is a helyére pottyant... Végig a szemem előtt volt, végig ismertem és játszadoztam is ezzel a lehetséges kombinációval, de eddig sajnos minden alkalommal úgy raktam ki, hogy elégedett legyek a képpel, amit kapok. Ma viszont be kellett látnom, hogy ez az egyetlen helyes sorrend. Mostmár tényleg a helyére került minden, és teljes mértékben tiszta a fejem. Ez már száz+egy százalék...

Hajlamos az ember elfelejteni, hogy egy viszonylag komplex és tengernyi apró infódarabkából álló kirakósjáték megoldása általában félelmetesen egyszerű... Na jó, ebben az esetben talán két fokkal volt nehezebb, de mivel egy ökör vagyok, mert én magam is gyártottam már ilyen játékot hasonló képpel, ezért csakis annyi jogom maradt, hogy nevessek azon, amit látok.

Ja! És tudjátok mit ábrázol a kép? Egy bazi nagy ász full-t, ami lassan egy kettes-pókerré alakul át, ász kickerrel. :)