What came first, the music or the misery? People worry about kids playing with guns, or watching violent videos, that some sort of culture of violence will take them over. Nobody worries about kids listening to thousands, literally thousands of songs about heartbreak, rejection, pain, misery and loss. Did I listen to pop music because I was miserable? Or was I miserable because I listened to pop music?- Rob, High Fidelity
2008. március 17., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
ismerős probléma...valaki egyszer úgy írt le egy zenét valaki másnak, hogy: "olyan depresszív zene, amit akkor teszel be amikor szar a kedved, hogy még szarabb legyen"..s nem értettem miért tenne valaki olyat. én ha szarul vagyok vidám zenét teszek be h felvidítson..a depresszív zenére relakszálok :)de aki szereti, az csinálja ahogy akarja
itt is csak te meg én kommentelünk..meg nálam is c-c-c...az emberek mennyire lusták..s mind azt mondja h most nem ér rá, majd később megnézi, elolvassa, ír valamit..aztán meg arra se emlékeznek h megadtam a linket...jajj..
"Oh, the humanity!"
hehehe
lehet kéne advertise-olni mint kedves barátaink teszik...de annyira meg nem akarom mutogatni magam...majd, ha lesz valami érdekes, biztos megindul a "word of mouth" reklám..
valojaban, minden, amit csinalsz tudatos vagy tudattalan modon tovabb formalja a szemelyisegedet, a zene depressziv valtozasa is valoszinuleg ketsikuan ment vegbe, vkik ebbe oltek bele a banatukat, masok amaz mellett sirtak ki a sajatjuak, na mi vo't elobb a tyuk vagy a tojas... nem szamit csak igenyeset hallgassal
ezaz!! hajrá! végre mégegy komment!
Megjegyzés küldése