Élvezem a mobilitás előnyeit. Nincs is attól jobb számítógéphasználati ikszpiriensz, mint amikor kint ülsz a konyhában, jobb kezedben a kisegér, bal kezedben a reggeli kávé, és hódolva a nyugati, laza fehérnadrágos-bőrpapucsos életstílusnak, blogbejegyzést pötyögsz valami olyasféle apropóból, hogy már régóta nem írtál. Átnézed az előző bejegyzések dátumait, és a „ha kedd akkor kiskegyed”-felkiáltással, röhögve nyugtázod, hogy bizony bizony, kezdesz olyan lenni, mint például a Vészhelyzet, a Grace klinika, vagy a Született Feleseggek.
Mondjuk ezek a sorozatok annyiban jobbak e blognál és általában a blogoknál, hogy mindegyik epizódban izgalmat, vért, szexet és drámát kaphattok változó sorrendben.
Tőlem pedig mit is? Szokásos helyzetjelentéseket, melyek néha szarok, néha olvashatók, de a legtöbbször érthetetlenek és igencsak kódoltak. Akinek viszont problémája lenne ezzel, de azért időnként fel-fellapozza ezt a weboldalt, esetleg minduntalan rájön, hogy mennyire unalmas dologokról van is itt szó, annak ajánlani tudom például Kovi blogját. Jómagam a Subbán akadtam rá.
Igaz, hogy olvasás közben végig olyan szagot érzel, mint amikor bemész egy szexshopba, de ezt a varázslatos világot gumiszag és vazelin-csillogás nélkül lehetetlen elképzelni. Kovi pedig tutira ment, és még úgy is ír, mint egy isten. A teljesség igényével. Ott aztán nincs olyasfajta Byron-i mélabú, mint ami rám jellemző. Szex van, orrba-szájba, amit mindenki szeret. Még Te is!
Szóval ha betekintést szeretnétek nyerni mondjuk a Porn Wars, a Bolygó Neve: Anál, vagy a Félénk vagyok, de dugni akarok c. kultuszfilmek kulisszatitkaiba, és megismernétek ennek a (Kovi és a média szerint is) egyre inkább agysebészeti magasságokba avanzsáló szakmának a szépségeit, kattintsatok az egérrel rája ottan e. gyorsabban! erősebben!
De kanyarodjunk is vissza napjaim folyamatosan változó kaleidoszkópjára, amibe két hete becsúszott két sikeres vizsga, ez az új kis lapitopi, alkalmi sörözések a Májóban és a Trubájban, M.-el téblábolás és őszinte beszélgetés kocsmában, utcán vagy a karosszékben, az eddigi két táncóra enyhén kopaszodó, Humor Harold táncmesterünkkel, valamint néhány, olykor kedves, elvétve tisztelettudó, néha megjátszott, hellyel-közzel kétértelmű, de alapjában véve túlontúl őszinte chatelés barátokkal, felebarátokkal, haverokkal, azthittem-hogy-barátokkal, és félemberekkel. Ez viszont még korántsem jelenti azt, hogy bárkivel is bajom lenne. Nekem soha nem is volt, és nem is ezt várják el tőlem. Meg különben is, ÉN MAGAM IS tele vagyok szeretettel...
Ettől függetlenül most érzem azt a legjobban, (és mondjátok nyugodtan, ha üldözési mániám van) hogy a kelleténél többször mondják ki a nevemet olyan emberek, akikkel alig találkozom, olyan helyeken, ahol alig vagyok. Ideje lenne már elmennem ezekre a helyekre, felvenni a njújorkjenkis kabátom, és ebből a határtalan szeretetből seggberúgni akit kell, és megsímogatni a fejét annak, akit nem kell. :)
Aztán meg, ahogyan D.-nek is mondtam, bedobni egy duplawhoppertsajttal. Aztán még egyet.
Most viszont olaszra kell mennem. Nem rossz, csak kicsit haladó... Foglalkozni kellene vele nagyon sokat. Irénke meg csak ül a babérjain, és a „mindennapra egy mese” stratégiát követi, ha rákérdezek, hogy állnak a kurzusaim és a vizsgáim. Hagyjukbazmegnemjóez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése