Ez történt Twin Peaksben:
Kora reggel az ásóval szétzúztam egy kicsi egér kicsi fejét a pincelejáratnál. Picuri nyakcsigolya roppant, cseppecske vér fröccsent, a falra festve egy stilizált bagolyra emlékeztető furcsa rajzot. Nézegettem, méregettem, fényképezgettem, még rá is gyújtottam a tett helyszinén, és amikor már azon gondolkodtam, előkeresek egy diktafon-szerűséget, és jelentést mondok fel Diannek az általam átélt paranormális tevékenységről, a konyhai csengő (ami engem valami megmagyarázhatatlan okból mind a mai napig a bányászokra, és általában a bányászkodásra emlékeztet) tréfát nem ismerő hangja rántott vissza a White Lodge-ból a Zlatarica tíz udvarába.
A fal mellé állítottam a gyilkos fegyvert, és két-három erőltetett könyöknyomással sikerült az udvarról a folyosóra nyíló ajtót akkora hanggal berobbantanom, hogy aki az ajtónk előtt állt, és várta, hogy valaki beengedje, garantáltan arra gondolt, hogy Hulkkal vagy egy vérfarkassal kell szembenéznie a kapuban.
Az ajtóban egy magas, pálinkától bűzlő, szakállas öregember pislogott rám szakadt, barna ballonkabátban, fejét oldalra döntve, semmitmondó, üres tekintettel.
Nekem kapásból az ugrott be, hogy ez a Gursli Jóska rokona lehet, az Elek. Ez azért lenne vicces, mert Elek tudomásom szerint negyven éve halt meg, Gursli Jóska pedig, aki nem mellesleg a nagyapám volt, még '89-ben.
Gursli A. családjának gúnyneve volt. Soha senki sem tudta, miért pont gursli, de A. szerint abban az időben minden családnak volt legalább egy, a családra jellemző, általánosító beceneve. Elhihetitek, mennyit kérdezősködtem, keresgéltem könyvekben, de még az interneten is, mit jelenthet ez a szó... Ez is valami sírba vitt titok lehet a névadó részéről.
Elek meg csak állt, bámult rám, és nem szólt egy szót sem.
- Da? Koga trazite? – kérdeztem idegesen, mert valószinűsitettem, hogy nem kapok értelmes választ a kérdésemre. Tévedtem.
- Te vagy a kiskovács? – mondta hűvösen, sokkolóan tökéletes magyarsággal. Úgy, mint aki készült, és lehetséges, hogy még konkrétan rám is számított... Ez a lehetőség annyira bizarrnak és félelmetesen valódinak tünt egy másodpercre, hogy tényleg elhittem és komolyan elkezdtem játszadozni azzal a gondolattal, hogy ez itt Elek maga, visszajött, és kéri az örökségét, vagy az ásóját... Nem tudtam mit mondani. Az ajkaim mozdulni sem tudtak a félelemtől.
Lehet, hogy nem kellett volna megölnöm azt az egeret? Ki volt ez az egér? Van-e összefüggés Elek hirtelen felbukkanása, és az egér halála között? Lehetséges lenne, hogy Elek rokonát öltem meg, aki egy egérben reinkarnálódott, és most Elek bosszúból egyetlen fagyos leheletével szétrobbantja a szivemet, kitépi a szemgolyóimat, esetleg keresztet rajzol bicskával a homlokomra, vagy egy „O” betűt csúsztat a körmöm alá?
Nem, nem... talán csak az egér holttestéért jött, hogy eltemesse valahol messze, és megadja neki a végtisztességet. Régóta eltünt, az utcákat rója, az ital mellett az állatokat érzi magához a legközelebb, hiszen közöttük él az utcán, egy sötét, barátságtalan, nyirkos kis lyukban.
És tudja, érzi, ha az egyik barátja meghal. Ismeri az egérke vinnyogását, ezért azt is azonnal tudta, hogy itt kell keresnie...
Vagy... Mi van akkor, ha esetleg magát Eleket öltem meg...? Jesszusom... Igen, ez a legvalószínűbb... Most, hogy, elpusztították, újra emberi alakot ölthet, és megadatott neki a lehetőség, hogy elbánjon velem. Akkor nem menekülhetek tőle. Azért a jólirányzott ásócsapásért, amit az egérke nyakára mértem, ráadásul azzal az ásóval, ami P. szerint eredetileg Gursli Jóska egyik rokonától származik, aki valami Elek, meg kell bűnhődnöm. Végem. Ennyi volt.
- Szép ez a ház. Én akartam megvenni – mondta, majd sarkonfordult, és a Halasi út felé vette az irányt. Pontosan arra, amerre A. családja lakott kislánykorában. Amikor még ő maga is gursli volt.
Becsuktam az ajtót, rázártam kettőre, eszembe jutott, hogy még a kulcsot is lenyelem, mint Tom a tomésjerryben.
Kivágtattam az udvarra, ahol Elek holtteste ismét egy egyszerű egérre emlékeztetett, a falra festett vérrajzocska pedig nem hasonlított már bagolyra.
Mostanra inkább úgy nézett ki, mint egy... gursli.
Vagy valami olyasmi.
Kora reggel az ásóval szétzúztam egy kicsi egér kicsi fejét a pincelejáratnál. Picuri nyakcsigolya roppant, cseppecske vér fröccsent, a falra festve egy stilizált bagolyra emlékeztető furcsa rajzot. Nézegettem, méregettem, fényképezgettem, még rá is gyújtottam a tett helyszinén, és amikor már azon gondolkodtam, előkeresek egy diktafon-szerűséget, és jelentést mondok fel Diannek az általam átélt paranormális tevékenységről, a konyhai csengő (ami engem valami megmagyarázhatatlan okból mind a mai napig a bányászokra, és általában a bányászkodásra emlékeztet) tréfát nem ismerő hangja rántott vissza a White Lodge-ból a Zlatarica tíz udvarába.
A fal mellé állítottam a gyilkos fegyvert, és két-három erőltetett könyöknyomással sikerült az udvarról a folyosóra nyíló ajtót akkora hanggal berobbantanom, hogy aki az ajtónk előtt állt, és várta, hogy valaki beengedje, garantáltan arra gondolt, hogy Hulkkal vagy egy vérfarkassal kell szembenéznie a kapuban.
Az ajtóban egy magas, pálinkától bűzlő, szakállas öregember pislogott rám szakadt, barna ballonkabátban, fejét oldalra döntve, semmitmondó, üres tekintettel.
Nekem kapásból az ugrott be, hogy ez a Gursli Jóska rokona lehet, az Elek. Ez azért lenne vicces, mert Elek tudomásom szerint negyven éve halt meg, Gursli Jóska pedig, aki nem mellesleg a nagyapám volt, még '89-ben.
Gursli A. családjának gúnyneve volt. Soha senki sem tudta, miért pont gursli, de A. szerint abban az időben minden családnak volt legalább egy, a családra jellemző, általánosító beceneve. Elhihetitek, mennyit kérdezősködtem, keresgéltem könyvekben, de még az interneten is, mit jelenthet ez a szó... Ez is valami sírba vitt titok lehet a névadó részéről.
Elek meg csak állt, bámult rám, és nem szólt egy szót sem.
- Da? Koga trazite? – kérdeztem idegesen, mert valószinűsitettem, hogy nem kapok értelmes választ a kérdésemre. Tévedtem.
- Te vagy a kiskovács? – mondta hűvösen, sokkolóan tökéletes magyarsággal. Úgy, mint aki készült, és lehetséges, hogy még konkrétan rám is számított... Ez a lehetőség annyira bizarrnak és félelmetesen valódinak tünt egy másodpercre, hogy tényleg elhittem és komolyan elkezdtem játszadozni azzal a gondolattal, hogy ez itt Elek maga, visszajött, és kéri az örökségét, vagy az ásóját... Nem tudtam mit mondani. Az ajkaim mozdulni sem tudtak a félelemtől.
Lehet, hogy nem kellett volna megölnöm azt az egeret? Ki volt ez az egér? Van-e összefüggés Elek hirtelen felbukkanása, és az egér halála között? Lehetséges lenne, hogy Elek rokonát öltem meg, aki egy egérben reinkarnálódott, és most Elek bosszúból egyetlen fagyos leheletével szétrobbantja a szivemet, kitépi a szemgolyóimat, esetleg keresztet rajzol bicskával a homlokomra, vagy egy „O” betűt csúsztat a körmöm alá?
Nem, nem... talán csak az egér holttestéért jött, hogy eltemesse valahol messze, és megadja neki a végtisztességet. Régóta eltünt, az utcákat rója, az ital mellett az állatokat érzi magához a legközelebb, hiszen közöttük él az utcán, egy sötét, barátságtalan, nyirkos kis lyukban.
És tudja, érzi, ha az egyik barátja meghal. Ismeri az egérke vinnyogását, ezért azt is azonnal tudta, hogy itt kell keresnie...
Vagy... Mi van akkor, ha esetleg magát Eleket öltem meg...? Jesszusom... Igen, ez a legvalószínűbb... Most, hogy, elpusztították, újra emberi alakot ölthet, és megadatott neki a lehetőség, hogy elbánjon velem. Akkor nem menekülhetek tőle. Azért a jólirányzott ásócsapásért, amit az egérke nyakára mértem, ráadásul azzal az ásóval, ami P. szerint eredetileg Gursli Jóska egyik rokonától származik, aki valami Elek, meg kell bűnhődnöm. Végem. Ennyi volt.
- Szép ez a ház. Én akartam megvenni – mondta, majd sarkonfordult, és a Halasi út felé vette az irányt. Pontosan arra, amerre A. családja lakott kislánykorában. Amikor még ő maga is gursli volt.
Becsuktam az ajtót, rázártam kettőre, eszembe jutott, hogy még a kulcsot is lenyelem, mint Tom a tomésjerryben.
Kivágtattam az udvarra, ahol Elek holtteste ismét egy egyszerű egérre emlékeztetett, a falra festett vérrajzocska pedig nem hasonlított már bagolyra.
Mostanra inkább úgy nézett ki, mint egy... gursli.
Vagy valami olyasmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése