Café Intermezzo Take Thirteen

Az éltető neszkávém megkeseredett tejjel legalább olyan rossz volt, mint amikor elszaladt a hercegi fehér lovam, eltörött az utolsó szál cigim pénteken, vagy amikor kiderült, hogy aki szombaton mosolygott, valójában nem volt nő.

A rögtön utána következő második koffeininjekcióm tej nélkül viszont határozottan olyan volt, mint száuszparkosan a vadászat sör nélkül.
Az pedig köztudottan legalább olyan szar, mint a halászat sör nélkül.

Na jó, megyek a fáken boltba.

Bugi a lábban

Táncórákra adtam a fejem, jobbanmondva a lábaim.
Ma este lesz az első órám.
Nagynéném lesz a párom, aki - divatos szóhasználattal élve - régi partyarcnak számít a bálakon, lakodalmakon, pajtatáncokon és egyéb mulatságokon.
Latin-amerikai és sztenderd táncokat fogunk parodizálni komikus mozdulatok kiséretében.

"Legyen velünk a Mamba, a Rumba és a Cha Cha Cha. Ámen."
- Cesar Castillo

"korbácsolj meg!"

Lehetséges, hogy ez volt az a bizonyos katarzis... nehéz volt tapsolni is utána, az államat meg keresgélni kellett a székek között. Csak ajánlani tudom mindenkinek, poénokat meg nem lövök le. Éljétek át!

Nem tudom mi történhetett velem... alvás helyett fél órán keresztül egy dícsérőszöveget fogalmazgattam arra az esetre, ha újra egy asztalnál ülnék az egyik főszereplőnővel. Valószínűleg hallott már ilyen dumákat kismilliószor, ezért a sajátomat megpróbáltam némiképp eredetibben megfogalmazni... ezért tartott annyi ideig... Persze, ha véletlenül lehetőségem lesz rá, úgyis a legbalfékebb módon adom majd elő :)

Nos, Noir további thoughtjai ezügyben szóra sem érdemesek, legyen elég annyi, hogy nézzétek meg, mert nagyon jó. Ez a színház.

Mindennapi Bras

fürdőszoba-bora 3:0

A. szerint Bora nena úgy néz ki, mintha Cassius Clay ütötte volna ki az egyik ötmásodperces meccsében. Sebet varrni szerencsére nem kellett, de állítólag patakokban folyt a vér... a vér... a véééér... muhahahaha. I am an evil muthafucka.

Ma este megint szinházba megyünk, végre valahára megnézzük az Urbit... Elég kevés színdarabról hallottam ilyen sok embertől ilyen sok jót.
Majd leirom, tetszett-e, de továbbra sem fogok ide kritikákat írni. T. még anno felvilágosított róla, hogy a Departed-es postom is olyan volt, mintha a szegediestben jelent volna meg... És sajnos be kell látnom, igaza van. Ennek ellenére, ha elkap a HÉV, kaptok még néhány sokkoló filmbeszámolót :)
A színház viszont más. Arról ezentúl is csak sekélyes véleményeket lehet majd olvasgatni nálam. Egyrészt mert nem érzem úgy, hogy értenék a témához, valamint túlságosan kevés darabot láttam eddig ahhoz, hogy magasröptű elmélkedésekbe kezdjek.
Sohasem érdekelt úgy, mint a film, de az utóbbi időben annyira rákaptam, hogy előre böngészem a neten a közelgő bemutatókat.
Régen, a gimiben kötelező volt mennünk, de az akkori lázadó természetünk, a kötelezettségek iránti alapvető gyűlöletünk, valamint az "akármi lesz, szar lesz"-jeligés hozzáállásunk egyszerűen fontosabb volt, mintha befogtuk volna, leültünk volna a seggünkre és megpróbáltuk volna akár csak felfogni is azt, amit látunk.
És egy ilyen wannabe kultúrmajom, mint én, csak most jön rá, hogy ez milyen jó, és úgy bámulja a szinpadot, mint japán gyerek a pokemont.

Ezentúl mindig vasárnap fogom elküldeni a legtöbb kólás kódot a fíćóért.
Adok már egy esélyt ennek az elcseszett ünnepnapnak, hogy bebizonyítsa, nem is annyira aljas. Habár ez a mai nem is kezdődött rosszul... délelőtt iwiweztem egyet, tettem egy körkattintgatást, és ettől valamiért Nagyon felvidultam.
Nehogy meglássam egyikőtök nevét a nyertesek között, mert annyi kódot ÚGYSEM küldtök be, mint én, annyi kólát meg PLÁNE nem isztok, mint én!
I need that fuckin' car!

kvázi szubjektív

Nekem tetszett a tegnap esti darab... Lehetséges, hogy velem van a baj.
Most mondjam, hogy ez lehetett volna úgy, amaz lehetett volna emígy? Ezt ezek elcseszték, amazok amazt annyira nem cseszték el, mint amennyire elcseszhették volna?
Sajnálom, nekem bejött.
Persze, hogy nem volt tökéletes, és nem kerül az "Unforgettable Jewel" kategóriába, de továbbra sem gondolom, hogy egyhamar művészettörténetet fogunk teremteni. Egyszer majd talán. Nagyon bízom benne. Szerencsére sok olyan jó ember van körülöttem, aki rajta van az ügyön, és tulajdonképpen igen élesen kivehető az a bizonyos pozitív tendencia.
Addig pedig, ami nem rossz, az ne legyen csak azért is rossz, továbbá CSAK azért rossz, mert nem a legeslegjobb.
Sorry for my incompetence.
For Your Daily Theater Review Check Out The Corresponding Websites, Forums And Magazines!

Ma pedig nem vágyom másra, mint néhány ősrégi gitárszólóra, egy-két doboz cigarettára, este pedig előreláthatólag másfél liter barna sörre a cimborákkal.
Trubáj diszkrét bája... Reggelre megint fájni fog a fülem, de bevállalom, mert a szetiszfeksön úgy is gerentííd.
Csókalam!

Café Intermezzo Take Twelve

"Az akarok lenni, aki akkor voltam, amikor az akartam lenni, ami most vagyok"
- Rapülők
(...többek között...)