pár / beszéd

O. családi problémáit ecsetelte egy tüneményes kávézó balkonján, miközben kapkodva kanalazgattam a forrócsoki tetejéről a tejszínhabot.

- ...és ez már tűrhetetlen. Kurvára elegem van. – lenyugszik, befejezi a mondókáját, és ő is nekilát, hogy leeszegesse a díszt a csoki tetejéről. Ilyenkor elképzelem, hogy vöröses színű gőz száll fel a feje felett. Két perc múlva meg már egy piros „stand-by” led világít a homloka közepén. Ebben a kvázi nyugalmi állapotban képes arra, hogy pszihomókussá lényegüljön, abból is a „bad motherfucker” változattá.
Megesik viszont, hogy ő maga lesz a beteg és elesett. Ilyenkor minden vágya pár kedves szó, figyelem, baráti jótanács, egy dugás a barátnőjével, vagy pár üveg sör. Esetleg ezek kombinációja.

- Nem értem én ezt basszus... Tényleg ennyi volt az egész? Ilyen gyorsan keresztülesel ezeken a dolgokon? Ez természetes? Úgy értem, ennek így kell lennie, ez a módja, ez a megoldása?
- Dehogy esel, csak most erőlködni kell. Ennyi az egész. Csak nehogy beszarj. Az a lényeg, hogy tudd, már vége.
- Nincs vége, és félek, hogy sose nem is lesz. Ez bazdmeg nem fog elmúlni. Azthiszem mazohista vagyok.
- Ne legyél, mert nem éri meg. Megy az élet tovább. Nem kell szenvedni, hagyd már abba a nyavajgást!
- Nem is akarok nyavajogni, és pláne nem szenvedni, csak fura parancsszóra megemészteni az egészet, és elnyomni azt, amit nem tudsz. Lehetetlen egy pillanat alatt átesni rajta, kevés volt az idő, előtte meg azért elég sok.
- Ja, hogyne, meg sokminden másból is sok volt, nem? Amúgy mi a helyzet? Leszámítva amit meséltél, mostmár azért látszik, hogy minden rendben...
- Persze, hogy rendben. Nálam minden tuti. Asszem... de nem ez a baj. Nem tudom megérteni, hogy míért ez a fontos bazdmeg, miért ezen van a hangsúly a kurva életbe?! Tényleg ez kell neki?!
- Hagyd a picsába, ezt tudom tanácsolni. Élvezd az életet, és felejts már el minden szart, ami volt. Felejts. New beginning, new life, new experiences, new mistakes. Get ready for the new shit. Higgy nekem, angolos vagyok, még helyesen is mondom.

Még vagy fél órát beszélgettünk, fizettem, vettem a kabátom, és mentem. O. azt mondta, marad még.