Szaladtam, mint egy bolond. Végigfutottam a főutcán, kis híján átesve két kisgyereken, majdnem nekicsapódva egy előttem kivágódott ajtónak, rohantam szemeteseket kerülgetve, arrébugorva egy biciklitároló elől, át a zebrán egy taxisnak integetve, engedjen már el, egy idős férfi arcába nevetve, aki egy „de sietünk”-et köpött felém a szája sarkából, őrülten, megszállottan, a kiflit is elhajítva a kezemből, két oszlop között elsasszézva, egy fa kérgétől lendületet véve, egy víztócsa közepébe csapódva, forró fejjel, rettenetes szívveréssel, leizzadva, köhögve, félve, rettegve, de telis-tele reménnyel.
- Elkésett. Ma már nem dolgozunk, reggel jőjjön vissza, addigra megcsinálom.
- Ne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése